A több fázisra épülő képzéssorozat első foglalkozásának célja a felkészítésen már elsajátított Tactical Combat Casualty Care (TCCC) mozzanatainak folyamatban történő felfrissítése volt, beillesztve a napi rendszerességgel alkalmazott technikai eszközöket is. Új elemként jelent meg a „Personal Recovery” tanfolyamon elsajátított taktikai elemek áttekintése egészségügyi vonatkozásokban, továbbá a téli időszakban előforduló természeti katasztrófákat követő, hegyi környezetből történő életmentés során alkalmazható, de a mindennapokban nem használt speciális mentéstechnikai eszköz kezelése, megismerése és alkalmazásának gyakorlása is.

A kiképzés, mint általában, most is az elméleti ismeretek felelevenítésével kezdődött, ami segítette a katonákat a témára való ráhangolódásra. A legalapvetőbb egészségügyi eljárások kerültek előtérbe, melyek mindenhol és mindenkor szerves részei kell, hogy legyenek a katonák egészségügyi kiképzésének. Az eljárások alkalmazásszintű begyakorlása a műveleti területen szolgáló katonákat magabiztossá teszi, hiszen képessé válnak az emelkedett adrenalinszint mellett a harctéri életmentő fogások alkalmazására. A többlépcsős kiképzés során foglalkoztak az életet közvetlenül veszélyeztető vérzések csillapításával, mellkasi sérülések ellátásával, a különböző rögzítéstechnikákkal, a szállítójárműből történő mentés fogásaival és azok gyakorlati végrehajtásával is.

A gyakorlati foglalkozás nemcsak a szigorúan bemutatott harctéri eljárások begyakorlására adott lehetőséget, hanem a civil környezetben előforduló egyéb különleges esetek ellátásához is nyújtott ismereteket. Ide sorolhatjuk a laikus segélynyújtó által is végrehajtott újraélesztési fogásokat (BLS-AED) és protokollokat. Az újraélesztési folyamat megismertetését azért illesztették be a kiképzésbe, mert téli időszakban egy hegyi környezetben eltűnt személy esetében a hipotermia valószínűsíthető, ezért a mentése során az újraélesztési technika alkalmazása az életét mentheti meg.

Az interaktív képzés közben felmerült egyéb kérdésekre adott kimerítő válaszokat a foglakozás vezetője, Hardi Attila százados, az MH PRT EÜ-központ mentőtisztje. A műveleti területen nem lehet hadműveleti szünetet elrendelni, a „Mozzanat állj!”, csak az otthoni gyakorlótereken érvényes. A harctéri mentés össze sem hasonlítható az otthoni nyugodt környezetben végrehajtott klasszikus mentési protokollal, mert a sérülés első ellátását magának a sérültnek kell megkezdenie. Az alapfelszerelésben található IFAK-készlet áll a katona rendelkezésére az önsegély megkezdésére egy közvetlen harcérintkezésben, majd a társától, illetve ezt követően a kialakult biztonsági helyzettől függően várhatja a további ellátást az egészségügyi személyzettől. Az afganisztáni környezet megköveteli a begyakorolt fogások gyors alkalmazását, mert sem a hely, sem az idő nem engedi a késlekedést. A felépülési, gyógyulási folyamat mindig az ellátás gyorsaságától és szakszerűségétől függ, ezért is fontos az egészségügyi ismeretek folyamatos szinten tartása.